Története

okulaA szemüveg felfedezőjeként az angol származású Roger Bacon (1214-1294) ferencrendi szerzetest tiszteljük. Könyveinek hatására Olaszországban az 1280-as években készültek el az első, szövegre helyezhető olvasó lencsék, Alessandro di Spina firenzei mester kezei által. A látást javító lencséknek a szem előtt való rögzítése sok nehézséget okozott, mivel értékük eleinte jelentős volt, és leejtésükkor könnyen eltörhettek, sérülhettek. Az orvosi irodalomban csak az 1200-as és 1300-as években találhatunk először említést a szemüvegről. Csiszolni még csak domború lencsét tudtak, és a dioptria fogalmát sem ismerték. Aki szemüveget szeretett volna vásárolni, az a vándorárusok készletéből válogathatott magának.

Fél szemre való lencse a monokli volt, zsinóron gomblyukba erősítve. Két szemre akár különböző lencséket egyszerre a lornyonban alkalmaztak, ami az egyik kézben tartva, lefoglalta azt. Kétkezes munkához a csíptetős cvikkert használták. A mai keret használata a 19. században vált általánossá.

Egy gyakorlati továbbfejlesztés először Benjamin Franklinnak jutott eszébe, aki a bifokális szemüveg elkészítésével próbálkozott két különböző törőerejű fél lencse egy keretbe erősítésével – a felsőt távolra nézéshez, az alsót olvasáshoz. Az 1800-as évektől a szemészet az orvostudomány külön tudományágává vált, Hermann von Helmholtz (1821-1894) munkája révén megismerhetővé vált a szem szerkezete és a látás fiziológiája. A svéd származású Allvar Gullstrand (1862-1930) a szem fénytörését vizsgálta, munkájáért 1911-ben Nobel-díjat is kapott. Az 1884-ben Jénában megalakult mai Zeiss gyár őse három kiváló szakember Carl Zeiss, Ernst Abbe és Otto Schott közreműködésével, a lencsecsiszolás ipari szintű megvalósításával elérhetővé tette a szemüveget a széles tömegek számára. A Jénai Egyetem optikai tanszékének professzora Richard Rohr (1868-1940), a szemüveglencsék csiszolásának technikájában ért el kimagasló eredményeket.

Magyarországon a MOM honosította meg a szemüveglencse-gyártást. A Csörsz utcai törzsgyár mellett a Vaskapu utcában is jelentős kapacitással rendelkeztek. A hatvanas évek közepén a termelést mátészalkai tsz-melléküzemágként működő, zöldmezős beruházással bővítették.

forrás: Wikipédia